Tánc

Születésem pillanatától mozgékony voltam. Tízhónapos koromban kezdtem el járni, és szüleim legnagyobb elkeseredésére folyton fészkelődtem. Édesanyám nagyon szomorú volt amiatt, hogy nem adhatott rám szép kislányruhát, mert pillanatok alatt összekoszoltam. (Építkezési munkálatok zajlottak a tömbházunk előtt, és én ott mászkáltam le s fel, s ezek után csoda-e, hogy a szép fehér ruha tele lett mocsokkal?) Édesapámmal sokat szkandereztem, s amikor napokig nem volt otthon víz, és a lift sem működött épp, kivettem édesapám kezéből a vödör vizet, amit a szomszédból hoztunk, és cipeltem fel a hetedik emeletre. Nagycsoportos koromban úgy döntöttek, sportiskolába adnak, hadd vezessek le valamit a fölösleges energiáimból. Nem szerettem oda járni, de sok gyakorlat megtetszett, s míg más gyerek a barátaival játszott a tömbház körül, addig én újra meg újra megdöntöttem a saját cigánykerékrekordomat.

Egyetemi éveim alatt kezdtem el ismerkedni a reneszánsz zenével és tánccal. Tagja lettem az akkor alakuló Amaryllis együttesnek, és felléptem az első Mátyás-napokon. Akkoriban én voltam a gyenge láncszem. Mindent megtanultam, csak mindenki ügyesebb volt nálam. Mindenki hamarabb megjegyezte a koreográfiát, ügyesebben mozgott, a dallam a fülébe mászott, érezte a ritmust... Idővel én maradtam az egyik legrégebbi táncos, mindenki családot alapított, s kiszállt az együttesből. Egyre több új taggal bővült az együttes, akik felkértek, hogy tanítsam őket, hiszen nekem jobban mennek a táncok, mint nekik. A bizalom, a belém vetett hit, az ő szeretetük volt az, ami előre vitt. Ami az elején hátrányt jelentett, most előnnyé vált, mert a tanítás módszertanát magamra építhettem. Ha valakinek egy mozdulat nehezen ment, kerestem magamban a megoldást, hogy érthetővé tegyem számára. S egyre több megerősítést kaptam arra, hogy jól csinálom. Számos hiányosságom ellenére úgy érzem, messze többet kihoztam magamból, mint amire képesnek hittem magam. Egyre mélyebbre ástam magam ezen a területen. Minél többet kaptam belőle, annál többet tudtam befogadni, s mind több és több szépséget fedeztem fel benne. Mint egy értékes könyv, ami minden olvasásánál mást és mást mond. Különböző tanároknál képeztem magam (Kovács Gábor, Françoise Denieau, Bérengère Bodénan, Széll Rita), és aktív tagja voltam az Amaryllis tagjaiból alapított Passamezzo, majd Passeggio együtteseknek. Rendszeres vendégtanára és rendező-koreográfusa lettem a nagyenyedi Collegium Gabrielense és a dévai Renaissance táncegyütteseknek, a csíkszeredei Régizene Nyári Egyetem hallgatóinak, ugyanakkor felkérésre reneszánsz táncházat és játszóházat is vezetek.